Mostanában próbálom tudatosabban beosztani az időmet, ennélfogva valahogy háttérbe került a szkreppelés ... még keresem a helyét. Így most kapóra jött a scrap.hu anyáknapi rapid kihívása, ami felrázott egy kicsit a tespedésből.
Íme az elkészült oldalam:





Felhasználtam ILS Divine és Why not? készletet, Sodalicious  és Scrapfellow csipik, Sodalicious pecsét, milton, washi tape,Basic Grey betűk, Ecoline festék, mist és egy csomó maradék papír rétegnek a fotó alá.

Köszönöm, hogy itt jártál. Legyen szép napod!

Húsvét táján már írtam egy bejegyzést a finn húsvéti szokásokról. Most egy összefoglaló oldalt is készítettem róla a scrap.hu áprilisi vázlat kihívására.
A fehér alap és a pausz alól átsejlő szolid mintás papír ötletét Anna-Mariatól kölcsönöztem.





Felhasználtam: fehér karton, pausz, csipi, ILS papír,folyékony gyöngy, scrapfellow gomb.
Köszi, hogy itt jártál!



Scrap.hu márciusi életképek kihívására készítettem az oldalt. Részt vettem egy 3 alkalmas finn főzőtanfolyamon, amelynek egyik összejövetele éppen március 15-re esett. 

Nagyon mókás volt a tanfolyam, egy igazi nyelvi kavalkád. Egyedüli magyarként voltam 6 bolgár nebuló között finn oktatóval és egy tolmáccsal, aki nekem segédkezett a receptek, utasítások lefordításában ... angolul.Mivel a többség bolgár volt, így a társalgás is főként ezen a nyelven zajlott. Megállapítottam, hogy a bolgár nyelvvel sokkal több szavunk rokon, mint a finn nyelvvel. :)
A finnek amúgy nem vesződnek sokat az ételeik elkészítésével. Gyakorlatilag mindent hozzávalót összevegyítenek és indulhat is a sütés-főzés. Nem vacakolnak az élesztő felfuttatásával sem. Langyos vízbe belemorzsálják az élesztőt, elkeverik és már mehet is bele  liszt és a többi hozzávaló. Majd egy kis kelesztés után jöhet a tészta formázása és végül irány a sütő.
Vannak elég fura étkezési szokásaik. Így a levest kiflivel eszik. Levestésztát nem is kapni. A darált húsos levesük nem éppen szemet gyönyörködtető látvány. Tejet isznak a főétkezésekhez is. Krumplit krumplival esznek. Nagyon sok kész kajájuk van. Rengeteg pácolt hús. Friss (pác nélküli) húst alig lehet kapni, az is elsősorban dobozolt. Nem találkozni a hazaihoz hasonló kicsi vagy éppen nagyobb húsboltokkal. A három nagy áruház közül csak az egyikben van húspult, ahol csirkét egyáltalán nem is árulnak. A húspulton belül jóval nagyobb a halhúsok aránya, ami azért nem meglepő ... inkább csak a többi hús hiánya.
A mirelitek között találni aprított hagymát is, amit már csak üvegesre kell párolni ... ez nálam kiverte a biztosítékot. Tudtam, hogy kényelmes nép a finn, nagyon sok praktikus dolguk van, na de, hogy ennyire?!
Még egy érdekesség, amitől szintén lehidaltam, hogy az élelmiszerboltokban játékautomaták  sorakoznak, ahol nemtől és életkortól függetlenül gépezik a jónép miután végzett a bevásárlással. Nem ritka látvány, hogy a 60 éves mamika a visszajáró aprót bedobálja a félkarú rablóba, aztán elrollerezik négykerekű "járókeretével".

A kis gasztronómiai kitérő után néhány szó az elkészült oldalról:
Vázlat alapján dolgoztam, aminek a linkjét sajnos nem találom. Egy újabb kísérletet tettem az ombre technikával, miután volt egy sikertelen próbálkozásom festéssel. Ezúttal papírokkal próbáltam kialakítani a színátmenetet. Hát! Tovább tartott összeválogatni a papírokat, mint az oldalt összeállítani.

Néhány közeli fotó:







Felhasználtam ILS és Sodalicious papírokat valamint a színátmenet kialakításához régi maradék papírokat. Sodalicious csipi, folyékony gyöngy, gesso, házikeverésű mist, néhány sk címke, őskori kitklubbos betű (sárga) ILS betűk, miltonok, festékek a csipik színezéséhez.

Köszönöm, hogy itt jártál! Legyen szép napod!

Az idei húsvétunk nagyban különbözött az előző évek húsvétjaitól, hiszen Finnországban teljesen másként ünneplik ezeket a napokat. Próbáltuk ugyan tartani a hazai szokásokat is, de ez elég nehéz ... legalábbis az ételek terén mindenképpen - úgyhogy a hazai füstölt sonka lemaradt a menüről. Állítólag a finnek is festenek tojást, de én nem találtam tojásfestéket, így maradt a jó öreg hagymahéj. A locsolás pedig szintén elmaradt, de szigorúan betegség miatt.  Sajnos az egyik kislány, akihez Olivér ment volna locsolni, bárányhimlős lett. Ezért biztonsági óvintézkedésként a teljes programot töröltem én, a gonosz anya. Mivel a lányok mindig együtt játszanak, így félő volt, hogy már átadták egymásnak a fertőzést. Nekem meg nem volt kedvem újabb álmatlan éjszakákhoz.
Örömmel gondolok vissza ezekre a napokra. Kedves szomszédaink ismét vendégszeretetükről tettek  tanúbizonyságot: Else és Mikko pappa is hoztak édességet Olivérnek; Mikko pappa felesége, Aila pedig beállított egy ajándékkosárral tele fagyasztott (saját termesztésű) gyümölcsökkel. Nagyon jól esett ez a kedvesség. Mikko pappa visszajött még egyszer és hozott nekünk egy cserepes nárciszt. Sőt! Külön hozott hozzá egy fonott kaspót is. :)

Két különleges szokás is kötődik a finneknek az ünnephez.
A gyerekek boszorkánynak öltöznek és színes tollakkal feldíszített bottal meglegyezik a szomszédokat, barátokat, ismerősöket, elűzve ezáltal a gonosz szellemeket. A szomszéd kiscsajt sikerült lencsevégre kapnom.





A másik érdekes szokásuk, hogy nagyszombaton este hatalmas máglyákat gyújtanak város szerte, szintén a gonosz boszorkányok és ártó szellemek elűzésére. Úgy tudom, hogy ez kimondottan helyi szokás, nem jellemző teljes Finnországra.


Megkóstoltuk a hagyományos húsvéti édességüket, a mämmit is. Borzalmas íze van. Egyedüli haszna annyi volt, hogy a fényképen jól mutat ... Vagy mégsem?!


Húsvétra növesztettünk füvet is, szintén hódolva a finn húsvéti hagyományoknak, ezzel várjuk a LASSAN közelgő tavaszt.
A fiúkról készítettem egy fotósorozatot, amelyből már készítettem is egy oldalt a scrap.hu április havi vázlatkihívására:
Felhasználtam: ILS papírok és betűk, washi tape, csipi:Adrienn, toll a szelleműző botocskáról, flitter, miltonkapcsok, tortacsipke, gesso, mist és ecolin festék
Köszönöm, hogy itt jártál! Legyen szép napod!

Lassan naprakész leszek az Áron sorozattal. Ezúttal Áron 7. hónapjáról készült  egy összefoglaló oldal a scrap.hu februári vázlat kihívására. Ismét a fotó alatti sajátkészítésű papírzacsi (sütőpapírból) rejti az írásomat.

Első ízben próbálkoztam monokrómszerű oldal összeállításával. Részt veszek Anna-Maria online tanfolyamán az entreARTistes szervezésében. Az első heti lecke útmutatásai alapján készült az oldal, kisebb változtatásokkal.

Azért írtam monokrómszerűt, mert nem csak a rózsaszín különböző árnyalatai köszönnek vissza az összeállításomon, hanem csempéztem bele egy kis sárgát illetve türkizt is .. ahogy Anna-Mariatól tanultam.

A tanfolyam hatására kezdtem el boszorkánykodni a misztekkel is, így kevertem ki a régóta áhított türkiz színű mistet kék és fehér misztekből, valamint zöld akvarell festékből.

A fotót Photoshop actionnal igazítottam a papírok színéhez. ILS Devine készletét használtam.

A végeredménnyel nem vagyok teljesen elégedett. Visszafogottabban kellett volna bánjak a festékekkel, de nem könnyű, ha egyszer elkapja az embert a hév. :)
A másik tapasztalat, hogy a gessoval kezelt felületen élénkebbek maradnak a színek ... sőt! valamiért meg sem száradt másnap reggelre a mistem, amit szépen el is kentem. :( 

Készítettem az oldalhoz egy címkét is, aminek a színét, így utólag elnézve az oldalt, vehettem volna szolidabbra is.Anna-Maria féle címke magyarosított változatban.
Köszi, hogy itt jártál! Legyen szép napod!

Már régóta tervezek egy újabb bejegyzést Finnországban töltött első hónapjainkról. Lassan fél éve élünk itt.
Tegnap elérkezett az apropója is a cikk megírásának, ahogy az íráshoz csatolt fotó is sejteti fantasztikus élményben volt részem. Sarki fényt láttunk!! Leszögezem a fotó sajnos nem saját, az Arctic Photo oldaláról kölcsönöztem.
Próbálkoztam ugyan a látvány megörökítésével, de sikertelenül. Azt hiszem a gépem ehhez kevés, meg nem hiába kérnek természetfotós tanfolyamokért több tízezer forintot.

Tudtam, hogy innen már látható az erősebb sarki fény, hiszen légvonalban mindössze 200-250 km-re vagyunk az Északi-sarkkörtől. Ugyanakkor azt is gondoltam, hogy ahhoz, hogy északi fényt lássak sötétben kell bóklásznom távol a város zavaró fényeitől, ergo távol az ember lakta területektől. Ehhez pedig még mindig nincs kellő bátorságom és tartok tőle, hogy nem is lesz.