Már régóta tervezek egy újabb bejegyzést Finnországban töltött első hónapjainkról. Lassan fél éve élünk itt.
Tegnap elérkezett az apropója is a cikk megírásának, ahogy az íráshoz csatolt fotó is sejteti fantasztikus élményben volt részem. Sarki fényt láttunk!! Leszögezem a fotó sajnos nem saját, az Arctic Photo oldaláról kölcsönöztem.
Próbálkoztam ugyan a látvány megörökítésével, de sikertelenül. Azt hiszem a gépem ehhez kevés, meg nem hiába kérnek természetfotós tanfolyamokért több tízezer forintot.

Tudtam, hogy innen már látható az erősebb sarki fény, hiszen légvonalban mindössze 200-250 km-re vagyunk az Északi-sarkkörtől. Ugyanakkor azt is gondoltam, hogy ahhoz, hogy északi fényt lássak sötétben kell bóklásznom távol a város zavaró fényeitől, ergo távol az ember lakta területektől. Ehhez pedig még mindig nincs kellő bátorságom és tartok tőle, hogy nem is lesz.


Álmomban sem reméltem, hogy az északi fény házhoz jön. :) Csabi este kivitte még a szemetet. Majd azzal jött vissza, hogy öltözzek gyorsan, mert szerinte sarki fényt látni. Hát ezért az élményért már megérte eljönni ide az Isten háta mögé. Leírhatatlan az érzés, amit a sarki fény látványa okozott.
Olivérnek is beindult a fantáziája. Kitalálta, hogy szerinte a Mikulás villogtat a lámpájával és azt üzeni neki, hogy tegye ki a csizmáját az ablakba, mert ajándékot hoz. :) Mekkora volt az öröm, amikor meg is érkezett és tett a csizmácskába egy kis édességet. Szóval nálunk húsvétkor is a Télapó jön. :)

Amúgy itt még mindig tél van, térdig érő hóval, gyakori hóeséssel. Múlt héten még mínusz 20 körül volt napokon keresztül a hőmérséklet. A tavasz majd csak egy-másfél hónap múlva érkezik, április vége felé ... a helyiek elmondása szerint. Egyébként szerencsém van, volt, mert az idei tél nem olyan hideg, mint a tavalyi volt, amikor nem volt ritka állítólag a mínusz 30 fok sem.



Unatkozni sem unatkozunk. Hetente kétszer eljárunk játszóházba, már amikor nem betegek a gyerekek. Érdekes, hogy itt legkevesebb 3-4 gyerek van egy családban. Vicces, hogy múlt héten csak két anyuka volt a játszóban mire megérkeztünk, de már volt nyolc gyerek. Otthon milyen lenne az arány? :)

Játszóházban

Olivérrel beiratkoztunk a helyi könyvtárba is ... csakhogy a nyelvtanulásról sem feledkezzünk el. :) Így a délutáni és esti elalvások előtt finn mesekönyvek is felkerültek a repertoárba a magyar nyelvű mesék közé. Érdekességképpen említem meg, hogy magyar nyelvű leírást kaptam a könyvtárhasználatról! :)

Könyvtárban

Rendszeresen rendeznek bevándorlóknak is összejöveteleket. Állítólag több, mint 70 magyar él itt Kalajokiban.
Van egy kedves finn hölgy a szomszéd utcában, Else, aki mindig meglátogat és figyelmembe ajánlja a bevándorlóknak rendezett programokat. Így szereztem tudomást a holnapi összejövetelről is.

Else és Nutti kutyus

A másik kedves finn ismerősünk Mikko pappa. A szemben lévő családi házban él feleségével. Ő is nagyon barátságosan fogadott minket. Egy alkalommal már vendégül is látott bennünket az otthonában. Ekkor derült ki, hogy cserediákként járt Budapesten az egyetemi évei alatt. Azóta is többször meglátogatott minket, ilyenkor mindig valami aprósággal kedveskedik Olivérnek.

Mikko pappa

Egyébként nagyon fittek az itteni idősek. Nem járnak bottal, hanem télen lábbal hajtós szánkóval siklanak. Az év többi, hómentes részében meg amolyan négykerekű rollerrel száguldoznak. Majd egyszer lencsevégre kapok egyet. ;)

Zárszóként csak annyit, hogy jól érezzük itt magunkat Finnországban. Az otthoniak: tesóm és az unokaöcskösök Ata és Ricsi azonban nagyon hiányoznak.
Sajnos Csabi munkahelyén nem túl rózsás a helyzet. Remélem hosszabbra sikerül a finnországi kiruccanásunk, mint hat hónap és a sarki fény nem Finnország búcsú ajándéka volt!

Köszi, hogy itt jártál! Legyen szép napod!