Egy kedves ismerősünk, Levente vitt ki minket a repülőtérre. Ő még nálam is jobban izgult, hogy feladatát teljesítse. Szegénynek nem könnyítettük meg a dolgát. :) Ezúton is köszi Levi! :)
Annak ellenére, hogy NAGYON időben szerettem volna indulni végül majdnem lekéstük a gépet. Talán nem kellett volna a gép indulása előtt másfél órával mekiznünk még egyet?! :) Most már tudok mosolyogni ezen, de akkor ott a reptéren, amikor közölték velünk, hogy a kapuk hamarosan zárnak, ha nem sietünk, lemaradunk, ... akkor majdnem elsírtam magam. Csakhogy szemléltessem akkorát futottunk, hogy másnapra izomlázam lett. Nem volt egy egyszerű a mutatvány kézipoggyásszal, gyerekkel és babakocsival, na és magassarkú csizmában. Ráadásul a legtávolabbi beszállókapu volt a mienk.
Khm! A jegyekhez rendeltem elsőbbségi beszállást ... ez kidobott pénz lett. :)
A legviccesebb pillanat számomra az volt a repülőtéren, amikor egy ellenőrzési pontnál két sorban álltunk, a mellettem álló srác lábujjas strandpapucsban én meg téli csizmában. :) Biztos nem Finnországba jött. :) Kár, hogy már nem volt időm fényképezni.
Este háromnegyed 7-re érkeztünk meg a reptérre. (Egy órás az időeltolódás. Azaz itt egy órával később van). 2 és fél órás mindössze a repülőút. Most ültem életemben először repülőn. Érdekes élmény. A látvány különösen szép a felhők felett. Nem lesz a kedvenc időtöltésem, de mindenesetre jóval kényelmesebb, mint autóban zötykölődni egy napot. Azért a para bennem volt, amikor a gép zötykölődött alattunk a légörvények miatt. De mivel senki nem esett pánikba mellettem, így én is megőriztem hidegvéremet. :) A repülőgépről leszállva kellemesen csalódtam, mert hidegebbre számítottam. :) Mondjuk az eső szakadt. :)
Ráadásul a nagy siettségben nem volt lehetőségünk kipakolni a babakocsi aljából még beszálláskor, csak bedobták a repülőgép poggyászterébe a kocsit, aminek az lett az eredménye, hogy Áronnak mindkét felsőjét, egy pulcsiját és kabátját is elhagytuk. Már nem kaptuk vissza. :( Még jó, hogy a plédje nem keveredett el. Így Csabi pulcsijába göngyöltük a Drágámat. :) Így indultunk neki megkeresni a szállásunkat.
Egy érdekes jelenség: A reptér felett Tamperében a felhők felett gyönyörű szépen sütött a Nap, világos volt. A következő pillanatban, amikor földet ért a gép a reptéren szakadt az eső és már sötétedett. Hihetetlen volt!
Az igazi megpróbáltatás azonban csak ezután kezdődött. Estére szállást foglaltunk. ... Illetve pontosítok: CSABI foglalta a szállást. :) Egy kisebb kitérő és bolyongás után megtaláltuk a szállásunkat. Az sem volt meglepetés, hogy a szállodában nincs recepció, hanem egy kóddal kellett belépni, azaz kellett volna, mert a kódunk nem nyitotta a bejárati ajtót. Mint utóbb kiderült az a pin kód nem az a pin kód volt. Emailben és sms-ben is meg kellett volna kapjuk a szobaszámunkat a hozzá tartozó kóddal, de mivel szokásunkhoz híven a szállás is csak az utolsó pillanatban lett lefoglalva, így az email elkerült minket. Ezért kénytelen voltam előkapnom szegényes angol nyelvtudásomat és a szálloda telefonos "segélyvonalán" segítséget kérnem. Végül sikerült bejutnunk a szobánkba. Hulla fáradt voltam mire ágyat értünk.
Tanulság: az elmúlt hónapokban nem finnül kellett volna tanuljak, hanem az angol tudásomat kellett volna felfrissítsem. Valószínűleg kevésbé makogtam volna. :) Végül is megértették, hogy mit akarok és az is az örömmel töltött el, hogy a válaszokat is megértettem.
Hihetetlen egyébként, hogy a finnek mindegyike folyékonyan beszél angolul, mintha csak a második anyanyelvük lenne. Kíváncsi lennék, hogy hogy csinálják?!
Ja és egytől egyig mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Például a parkolóban is szóltak, hogy ne itt parkoljunk éjszakára, mert ez drága parkoló, hanem menjünk arrébb 20 méterrel.
Másnap autóval vágtunk neki a visszalévő 380km-nek Kalajokiig. Ez elég fárasztó volt. Egy teljes napunkba került. Estére értünk csak haza. Sokszor meg kellett álljunk Olivér miatt, ő viselte a legnehezebben. Igaz megálltunk bevásárolni is a gyerekeknek ruhákat, felkészülve az itteni időjárásra. Ilyen csinos lett Olivér:
Amúgy 8 fok körül van és naponta egyszer-kétszer a Napot is látni ... pár percre. :)
Update: egy héttel később már csak nulla és 5 fok közötti a hőmérséklet és tegnapelőtt már esett a hó, igaz nem maradt meg.
Az időjárás ellenére Finnország gyönyörű. Minden tiszta erdő. Erre felfelé településeket is ritkán láttunk és azok is meglehetősen ritkán lakottak voltak. Ez egy kissé megijesztett idefele jövet. Nagy megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy Kalajokinak városi feelingje van, mégha kis város is. És vannak szomszédaink is!! :) És nem 1 kilóméterre. :)
Sorházi lakást béreltünk. Lehet, hogy pár hét múlva megbánom, mert most is hallom, hogy a szomszéd mosogat: csörömpölnek az edények. Éppen amikor nálunk alvásidő van a gyerkőcöknek. :)
Szóval lehet pár hét múlva felsóhajtok, hogy : "Bárcsak egy kilóméterre lennének a szomszédaink!" :)
Lett volna lehetőségünk a tengerparton egy házat bérelni az erdő szélén. De ezt leszavaztam anno. ... Még mindig félek a medvéktől. :)
Talán nem kellett volna még indulás előtt beírnom a keresőbe, hogy "medvetámadások Finnországban". :) ... Az első találat, amit kidobott a google: Finnországban gyakoriak a medvetámadások. Ááááááááááááá
Bármennyire is "erőlteti" Csabi. NEM FOGOK ERDŐBEN KIRÁNDULGATNI!
Köszi, hogy itt jártál!
Végre sikerült "csak úgy" alkotnom, a scrap.hu kihívásaitól függetlenül. Nagy kedvenceim mostanában az ILS csapata élükön Anna-Mariaval valamint Sodalicious lányai Jászmurka és Nulka
A náluk való kalandozásaim eredményeképpen született meg a mai oldalam.
Lily Bee májusi vázlata alapján készült az oldal:
Technikailag új dolog volt számomra, hogy most próbálkoztam először Gesso használatával: az alapra vittem fel vékony rétegben egy plasztik kártyával, ahogy ebből a tutorialból is kiderül.
Már keresgéltem a témában további felhasználási lehetőségeket Gessora. Nagyon klassz dolgokat találtam. Alig várom, hogy újra próbálkozhassam vele. Attól tartok elkövetkező oldalaim ha nem is állandó, de gyakran visszatérő szereplője lesz. :)
"Festékszórás" egy újabb technikájára is ráakadtam internetes barangolásaim során. Ezt is alkalmaztam az oldalamon. Nézd meg hozzá Color Conspiracy videóját!
Anett útmutatása alapján készítettem az album alapját ColorConspiracy papírokat felhasználva. Díszítéshez washi tapen kívül Scrapfellow-os csipiket, dekorgombokat és címkéket használtam.
Már a digitális oldal kiválasztása sem volt egyszerű, ugyanis szégyen ide vagy oda, de nem követem a digitálisban alkotó társaim munkáit. Örülök, ha a hagyományosban alkotó kedvenceim és ismerőseim munkásságát figyelemmel tudom kísérni.
Ezért hagyományosban is alkotó nagy kedvencem, Didó oldalai körül szemezgettem. Választásom erre az oldalára esett.
Azt gondoltam kis naivan, hogy több időm lesz blogolni. Tévedtem. Így most egyben publikálom az elmúlt két hónapban a scrap.hu kihívásaira készített oldalaimat.
Ali választása ebben az évben április 23-29-i hétre esett, így ennek a hétnek a történését örökítettem meg az albumban. Sima, eseménymentes hetünk volt. Ennek ellénére jó lesz visszaolvasni évekkel később, hogy miként teltek a mindennapjaink ebben az éveben.
Az albumban a dokumentálásra és a fotókra helyeztem a hangsúlyt, így sok papírnak és díszítőelemnek nem nagyon maradt hely.
Beállok a blogoló szkrepper társaim sorába. Miért csak most? Miért több, mint 4 évvel csak azután, hogy megfertőződtem a scrapbook által?
A válasz "egyszerű". Sorsfordító eseményekhez érkezett el családunk. Egyrészt nyárra várjuk a Kistesó érkezését ... mondjuk ez számomra nem lenne elegendő a blogolás elkezdéséhez. Másrészt viszont úgy tűnik, hogy ősztől új életet kezdünk Finnországban. Ez utóbbi adta meg nekem a lökést, hogy blogírásra adjam a fejem és scrapbookos kalandozásaim mellett megörökítsem majdani finnországi élményeinket is.
